*másnap reggel*
~Mandy szemszöge~
Bassza meg, hogy ezek nem tudnak engem békén hagyni, meg ilyenkor sem! Láttam hogy Samanta írt nekem egy üzenetet, én pedig gyorsan válaszoltam is neki, és így elbeszélgettük az időt.
Amint elköszöntünk egymástól, azonnal kikeltem az ágyból és a ruháimmal együtt a fürdőbe vettem az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Fél óra múlva el is készültem. Belebújtam a cipőmbe és lesprinteltem a lépcsőn.
-Justint meg fel sem költöttem, hogy elmegyek. -mondtam magamba. -De nem volt szívem felébreszteni őt. Olyan édesen aludt.
Ahogy ezeket kimondta már a ház ajtaját csuktam be és fogtam egy taxit, majd hazafelé vettem az irányt. 5 perc múlva haza is értem.
-Szia anya. Te nem mész dolgozni? Már negyed 11 van! -kérdeztem.
-Szia kicsim! 11 órára megyek! -válasza tömör volt.
-Ahá értem. Anyu nem lenne baj, hogyha Samanta átjönne hozzám 11 órára?
-Nem. Dehogyis. Csak ne csináljatok nagy felfordulást!
-Oké anya. -mondtam, majd felszaladtam a szobámba, és lehuppantam az ágyra. Te jó ég! Justin már biztos keres...dobok is neki egy üzit, hogy jól vagyok.
~Justin szemszöge~
Át akartam karolni Mandyt, de ő nem volt mellettem. Biztos el ment lezuhanyozni, vagy reggelit csinálni.
-Mandyyyy! -kiabáltam neki, de nem jött válasz. Hát ez érdekes. Hol lehet? Gyorsan kikeltem az ágyból és felvettem egy nadrágot majd elkezdtem keresni őt. Először megnéztem a fürdőbe, a konyhába, végig néztem az össze szobát, még a garázst is, de sehol sem találtam. Már a legrosszabbra gondoltam, amikor hirtelen rezegni kezdett a telefon a zsebemben. Mandy volt az.
Sziasztok! Van egy új blogom, mert ezt a blogot alig olvassátok. Fent van a prológus! Ha megtetszett a blog, akkor iratkozzatok fel rá! :) http://justinbieberesstorik.blogspot.hu/
*másnap reggel*
Reggel a telefonom hangjára keltem, ugyan is üzenetem jött Justintól. Biztos azért írt, hogy jó reggelt kívánjon nekem, de nem. Elkezdtünk beszélgetni.
Teljesen elfelejtettem, hogy ma megyünk ebédelni. Letettem a telefonomat és elkezdtem készülődni, de előtte lementem
reggelizni. Még csak fél 10 volt, ezért még beszélgettem is egy kicsit anyával.
-Szia anyu! -köszöntem neki.
-Szia kicsim! -egy puszival válaszolt.
-Mit csinálsz anyu? -kérdeztem.
-Meleg szendvicset. Kérsz te is?
-Igen kérek, de gyorsan, mert mennem kell készülődni. -mosolyogtam.
-Miért hová mész? -meredt rám kíváncsi tekintettel.
-Justinnal és az apjával megyek ebédelni. -válaszoltam neki.
-Értem. -ahogy ezt kimondta oda tette elém a kaját, én pedig gyorsan megettem és felszaladtam a szobámba. Beálltam a szekrény elé, és ruhát kezdtem el keresgélni. Nem tudtam hogy milyen ruhát vegyek fel egy ilyen ebédnek mondható találkozásra. Úgy döntöttem, hogy nem viszem túlzásba az öltözködést, ezért egyszerű göncöt választottam.
Bementem a fürdőbe és rendbe szedtem magam. Megfésülködtem, kisminkeltem magam (persze csak alap sminket tettem fel). A hajamat leengedve hagytam. Amikor ezekkel kész voltam, felvettem a képen látható ruhákat. Belenéztem a tükörbe, és elégedett voltam. Lementem anyához és ott vártam Justinékat.
-Csini vagy! -nézett végig rajtam anya.
-Lehetnék csinosabb is! -nevettem fel.
-Ez az öltözet teljesen megfelel egy ebédhez! -mosolygott.
Kivettem a telefont a zsebemből és megnéztem, hogy mennyi az idő. 10:56, azt a így elment az idő? Már nem sokára jönnek Justinék is. Amint ez a mondat megfordult a fejemben, csöngettek is. Gyorsan oda szaladtam (!!) az ajtóhoz, már amennyire tudtam magassarkúba, és ajtót nyitottam.
-Szia szépség! -köszönt Justin, majd egy csókot nyomott a számra amit én természetesen viszonoztam.
-Sziasztok! -köszöntöttem őket. -Jöjjetek be!
-Jó Reggelt!(!!) -köszönt Juju anyának.
-Üdvözlöm. Jeremy vagyok, Justin apja.-ugyan azt cselekedte mint Justin.
-Üdvözlöm. Nagyon örvendek. -ráztak kezet.
-Szia Mandy! -fordult felém, majd megölelt.
-Szia Jeremy! -én is viszonoztam az ölelését.
-Indulhatunk? -kérdezte Jus.
-Persze! -mondtam majd elköszöntem anyutól, beültünk az autóba, és elindultunk. Az út gyors volt, tehát hamar megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból, és a kajálda felé vettük az irányt.
Ahogy beértünk, egyből mindenkinek a tekintete ránk szegeződött. Huh de szuper! Holnap már benne leszünk az újságba. Még jó, mivel kézen fogva mentünk be.
-Jó Napot! -köszöntött minket egy ember. -Van foglalva asztaluk? -egy sima kajáldába is kell asztalt foglalni?! na ne már!
-Jó Napot! -köszönt oda Justin. -Igen foglaltam asztalt.
-Jól van akkor mindjárt megnézem melyik az önök asztala. -majd lépett le egy pillanatra. -Ááá igen meg is van! Fent az emeleten van egy helység. Az a maguké. Jöjjenek utánam!
-Köszönjük.
Felmentünk a lépcsőn és besétáltunk egy ajtón. Nagyon rendezett, szép hely volt. Olyan mintha egy étteremben lennék. Ha ezt tudom szebben kiöltözök.
-Tessék! Foglaljanak helyet! -törte meg a csendet.
-Köszönjük! -válaszolt Justin.
-Mit hozhatok? -tette elénk az étlapot.
-Amíg kiválasztjuk addig elmehet. Majd értesítem, ha választottunk!
-Rendben! -mondta, majd kiment.
A kezembe vettem az étlapot és lapozgatni kezdtem. Úgy döntöttem, hogy spagettit eszek.
-Választottatok? -kérdezte Jeremy.
-Igen én már választottam. -mondtam. -Spagettit kérek, és narancslevet hozzá. -mondtam egyhangúan.
-Én is ugyan azt kérem. -vágta rá Jus, mire én elmosolyodtam.
-Rendben. Akkor én is eszek azt amit ti. -nevetett fel, majd mi is elnevettük magunkat. Justin bepötyögte a telefonjába a rendelést, majd elkezdtünk beszélgetni.
-Szép, rendezett ez a hely. -mondta Jeremy.
-Igen az. -nézett körül Justin.
-Aha nagyon szép. Ha én ezt tudom akkor jobban kiöltözök. -néztem végig magamon.
-Jaj ugyan már gyönyörű vagy! -mosolygott Juju.
-Köszönöm! -pirultam el.
-Mivel már a fiam mindent elmesélt rólad, ezért már nagyon nem tudok mit kérdezni. -vágott közbe Jeremy.
-Ohh. -mosolyodtam el.
-Itt is van a rendelés. -jött be a pincér. Lerakta az asztalra a kaját, és egy papírt, amin a fizetendő összeg van, majd elment. Elkezdtünk enni.
*10 perccel később*
Befejeztük az ebédelést, majd elindultunk haza. Azaz én nem, mert én Justinékhoz mentem.
Ahogy odaértünk a házhoz, kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba. Justin ledobta magát a kanapéra, majd én is mellé ültem.
-Na gyerekek én azt hiszem megyek is. -szólt oda nekünk Jeremy.
-Miért nem maradsz? -kérdeztem.
-Még van egy kis dolgom, meg aztán, hagylak titeket. -mosolygott.
-Hát te tudod. -rántottam meg a vállam.
-Justin, majd hívlak! -mondta.
-Oké apa! -felelte Jus.
-Na sziasztok!
-Szia! -mondtuk egyszerre, majd Jeremy távozott.
-Nincsen itthon senki! -vetett Justin egy perverz pillantást, majd odahúzott az ölébe.
-Oh tényleg? -mosolyodtam el. Elkezdtünk csókolózni, majd felemelt az ölébe és a falnak nyomott. Levettem a pólóját, aztán felvitt a szobájába. Ledobott az ágyra, ő pedig felém tornyosult. Megszabadított a pólómtól, majd a nadrágomtól. Közbe a nyakamat csókolgatta, utána pedig áttért a hasamra. Én a nadrágjával szórakoztam, de végül sikerült levennem róla. A melltartómat készültem kicsatolni amikor megfogta a kezem.
-Ne! -mondta.
-Miért? Azt hittem te is akarod. -hajtottam le a fejem.
-Hidd el akarom, csak még most kezdtünk el járni pár napja. Nem akarok mindent elrontani. -emelte fel a fejem.
-Értem! -csókoltam meg, majd mellém feküdt és elaludtunk.
~Justin szemszöge~
Itt fekszek amellett a lány mellett, akit szeretek. Nem hittem volna hogy képes leszek Selena után újra szeretni valakit. Tudom, hogy Mandy soha, nem tenné azt, amit Selena csinált. Nem csalna meg fűvel-fával, nem hazudna nekem. Csak az a kérdés, hogy én mikor fogom őt megcsalni. Nem bízok magamban, kitudja mikor lesz olyan, hogy egy buli után részeg leszek, és olyankor nem tudom, hogy mit csinálok, aztán megtörténik, amit nem szeretnék. Megcsalnám Mandyt, pedig nagyon szeretem. Azt sose tudnám megbocsájtani magamnak. A gondolataimban elmerülve aludtam el.
~Köszönöm, hogy elolvastátok! Sajnálom, hogy ennyit késtem a bloggal. :/ Van egy másik blogom is, vagyis az közös:) olvassátok ha van kedvetek---> http://justin-bieber-es-tortenetek.blogspot.hu/
Ez a ház hatalmas volt! Ha már kívülről ilyen, akkor milyen lehet belülről?! Na tehát bementünk az ajtón és egy gyönyörű nő tevékenykedett a konyhában.
-Szia anya! -mondta Justin.
-Szia fiam! -felelte.
-Anya! Szeretném bemutatni neked a barátnőmet, Mandyt! -közölte a tényeket széles vigyorral az arcán.
-Ohh! Szia Mandy, én Pattie vagyok. -közölte és közbe nyújtotta a kezét.
-Szia Pattie, már nagyon sokat hallottam rólad. -feleltem majd én is nyújtottam a kezemet.
-Ő pedig itt Mandy öccse, Junior. -vágott közbe Justin.
-Szia Junior! -simogatta meg öcsém vállát.
-Na én megyek is gyerekek. Justin vigyázz a házra és legyetek jók! Ne csináljatok butaságot! -mondta és kacsintott egyet, majd odajött hozzánk és megölelt minket.
-Oké anya. Szia! -válaszolta Justin, amolyan "Juhé enyém a ház!" nézéssel.
-Jazmyn, Jaxon! Gyertek le! -kiabált fel Justin az emeletre.
-Justiiiiiiiin! -kiabálták a gyerekek, majd a nyakába ugrottak Justinnak.
-Sziasztok! -köszönt Justin.- Szeretnék nektek bemutatni valakit! -közölte, nagy mosoly kíséretében.- Jazzy, Jaxon! Ő itt a barátnőm, Mandy! -mondta.
-Szia Mandy! -köszöntek egyszerre.
-Sziasztok! -mondtam majd lehajoltam hozzájuk.
-Na és hol ismerkedtetek meg a bátyámmal? -kérdezte Jaxon.
-Hát a tegnapi koncerten. -mondtam nevetve, majd ők is elkezdtek kacagni.
-Jaj várjatok! -szólalt meg Justin. -Mandy tesóját még be sem mutattuk. -mutatott Juniorra.
-Szia Junior! -mondták Jazmynék szintén egyszerre.
-Sziasztok! -felelte az öcsém.
-Héj Junior! -szólalt meg Jazzy. -Nincs kedved játszani valamit? -kérdezte.
-De van! -felelte.
-Akkor menjünk fel és keressünk valami játékot! -vágta rá Jaxon. Felszaladtak az emeletre és megcélozták a szobájukat.
Justin kihasználva az alkalmat, jött közelebb hozzám. Megfogta a derekamat majd elkezdtünk csókolózni. Egyre vadabb lett a dolog, majd Justin felvett az ölébe és a falnak szorított. A nyakamat kezdte el csókokkal hinteni. Nagyon kellemes volt, és csikis.
-Justin! -szóltam közbe. -Csikis vagyok! -mondtam nevetve. Erre ő is elkezdett nevetni. Amikor abba hagytuk a nevetést, akkor Justin lehuppant a kanapéra. Én is mellé akartam(!) ülni, de az ölébe húzott. Éreztem a férfiasságát. Megfordultam az ölébe, hogy lássam őt, majd elkezdtünk szemezni. Justin nem bírt magával. Elkezdett közeledni az ajkamhoz. Megint elkezdtünk csókolózni, majd Justin a hátára vett és felvitt a szobájába. Lefektetett az ágyra, majd felém feküdt. Tovább csókolóztunk, majd elkezdtem levenni a pólóját. A pólója már a földön hevert, de ekkor lekelt rólam, és kiment a szobából. Úr Isten! Megharagudott volna rám? Miért csináltam ezt? Ekkor csordult ki egy könnycsepp a szememből.
~Justin szemszöge~
Mi van velem? Eddig mindig az egy éjszakás kalandok vonzottak, de most?! Mi a fene van velem? Miért nem akartam vele lefeküdni? Pedig most ő kezdeményezett. Talán szerelmes lennék belé? Nem az nem lehet! De majd kiderül. Miközben ezen gondolkodtam, addig csokit olvasztottam, és epret pucoltam. Ahogy kész lettem mentem vissza Mandyhez.
Felértem és láttam, hogy Mandy sír az ágyon. Letettem a tálcát a szekrényre.
-Mi a baj? -mentem oda hozzá.
-Azt hittem megharagudtál rám. -felelte szipogva, majd oda ültem mellé.
-Dehogy haragudtam! Miért tettem volna? -kérdeztem, majd a haját hátra hajtottam, hogy lássam az arcát.
-Az előbbiért. -felelte.
-Jaj ne butáskodj! Csak egy kis édességért mentem le neked! -mutattam a tálcára.
-De kedves vagy! -mondta majd a nyakamba ugrott. -Szeretlek!
-Én is téged Mandy! -ahogy ezt kimondtam, adtam neki egy csókot.
Leült az ágyra, és elkezdte enni az epret. Én csak néztem őt.
-Mi olyan érdekes abba hogy eszek? -kérdezte mosolyogva.
-Ááá semmi, csak olyan jó nézni téged, az engem annyira megnyugtat! -adtam tudtára. Ő csak mosolygott, majd ette tovább a finomságot.
Befeküdtem mellé az ágyra és csak néztem ki a fejemből, akkor bejött Jazzy.
-Justin! Kérhetünk inni? -kérdezte aranyos hangjával.
-Persze, hercegnőm. -feleltem, majd elindultam a konyha felé. Öntöttem mind a hármójuknak narancslevet, majd felvittem nekik. Ezután vissza mentem Mandyhez.
-Justin! -fordult felém. -Amúgy ti nem Kanadába laktok? -kérdezte.
-De igen, csak tudod most azért vagyunk itt, mert volt a koncert és úgy gondoltuk, hogy egy kicsit tovább maradunk itt Los-Angelesbe. -válaszoltam neki.
-Ja értem. -mondta egy mosoly kíséretében.
Ekkor megcsörrent az telefonom, és láttam, hogy apa hív. Apa? Ilyenkor? Hiszen más este fél hét van. Felvettem a telefont.
-Szia apa. -szóltam bele.
-Szia fiam. -mondta.
-Miért hívtál apu? -kérdeztem.
-Csak azért, hogy megkérdezzem, hogy nem lenne-e holnap kedved találkozni velem.? -
-Aha lenne, úgyis már régen beszéltünk. Nem lenne baj ha vinnék valakit magammal? Be szeretnék neked valakit mutatni.
-Dehogy lenne baj. Akkor mikor találkozunk? Vagy mikor menjek érted?
-Hát nem is tudom. Holnap 11 óra? És akkor elmegyünk ebédelni is, oké?
-Oké. Akkor 11-kor ott leszek! Na de nekem most mennem kell, csak ezért hívtalak fel. Szia fiam!
-Szia apa! -ezzel a mondattam le is tettem a telefont.
-Mandy! Holnap találkozunk apámmal! Bemutatlak neki is! -közöltem neki a tényeket.
-Oké, felőlem mehetünk. Amúgy mikor megyünk?
-11-re lesz itt apa, szóval olyan 11:15-re legyél kész, addigra talán ott leszünk.
-Rendben. De szerintem én lassan megyek is haza Juniorral.
-Ne menj már még! Majd haza viszlek. Maradj még! -néztem rá kérlelő szemekkel.
-Hát legyen! -adta be a derekát.
-Mandy! Neked apud hol lakik? -kérdeztem.
-Tudod -hatásszünet.- apu és anyu elváltak. -mondta, de már a sírás küszöbén volt.
-Értem. Nagyon sajnálom! Amúgy az én szüleim is elváltak, de én tartom a kapcsolatot apummal. -próbáltam őt vigasztalni.
-De amióta külön élünk azóta anya szomorú, és ezt lehet rajta látni. -felelte.
Közelebb mentem hozzá, majd megcsókoltam. Sokáig csókolózhattunk, mert már csak arra lettünk figyelmesek, hogy a gyerekek minket bambulnak.
-Mit szeretnétek? -kérdeztem tőlük.
-Álmosak vagyunk! -válaszolta Jazmyn.
-Nem tudunk addig elaludni, amíg nem mondasz nekünk esti mesét. -folytatta Jaxon.
-Hát jó, legyen. Elmondok egy mesét nektek, de előtte haza kellene vinnünk Mandyéket. Nektek is velünk kell jönnötök, mert nem hagylak itt titeket egyedül.
-Oké. Mehetünk! -válaszolták.
Felvettem a cipőmet, elővettem a kocsinak a kulcsát, majd lementem a garázsba. A többiek még cipőt vettek. Kiálltam a kocsival az útra. Ekkorra a többiek is itt voltak és beszálltak az autóba. Beültettük a kicsiket hátra, mi pedig elől ültünk.
Gyorsan oda is értünk Mandyék házához, ekkorra Jazmynék már aludtak. De jó megúsztam az esti mesét. Junior és Mandy kiszálltak a kocsiból, de előtte még búcsúcsókkal köszöntünk el.
-Na akkor majd holnap! -mondtam.
-Oké. -felelte egy mosollyal az arcán.
-Na akkor szia. -adtam egy puszit az arcára, majd beszálltam a kocsiba.
-Szia Justin! -köszönt el ő is, majd bement a házba.
~Mandy szemszöge~
Bementem a házba, anya pedig a nappaliban várt minket.
-Szia anyu!
-Szia kislányom!
-Na én megyek fel anyu aludni, mert elfáradtam! -feleltem.
-Oké menj csak.
-Juniort felvigyem a szobájába? -kérdeztem.
-Majd én felviszem! Menj csak aludni szívem! -ezzel a mondatával egy puszit nyomott a homlokomra.
Elvette anya tőlem Juniort, én pedig felmentem a szobámba. Átöltöztem, majd bevágódtam az ágyba. Még egy kicsit bekapcsoltam a Tv-t, de azzal a mozdulattal ki is, mert semmi érdekes nem volt benne. Letettem a távirányítót az éjjeli szekrényemre, majd el is aludtam.
~Köszönöm, hogy elolvastátok. Remélem tetszett! :)
-Szeretlek! -mondtam, majd elmosolyodtam.
-Én erre nem tudok mit mondani. -mondta majd felvett egy halvány mosolyt az arcára.
-Nem is kell. -mondtam majd adtam egy puszit az arcára.
~Justin szemszöge~
Olyan a csókja mint az édes nektár. Komolyan nem tudom mi van velem. Ilyet még nem éreztem. Még csak pár napja találkoztunk és máris érzek valamit belülről iránta. Nem tudom hova tenni ezt az érzést. Talán a nagy Justin Bieber szerelmes lett? Nem tudom majd kiderül.
Gondolatmenetemből Mandy nyugtatóm hangja zökkentett ki.
-Hahó Justin! -mondta édes ajkaival.
-Jaj, bocsi nem figyeltem ide. Mondtál valamit? -kérdeztem kíváncsian.
-Igen. Azt kérdeztem hogy mikor indulunk, mert már 5 óra van, és anyáék már biztos keresnek.
-Persze. -mosolyogtam.
Beindítottam az autót és elindultunk Mandyékhez. Nem sokára oda is értünk.
-Nem akarsz bejönni? -törte meg a kínos csendet Mandy.
-De szívesen, ha nem zavarok. -válaszoltam.
-Dehogy zavarsz. -vigyorgott.
-Ebben az esetben, szívesen megnézném a házatokat. -feleltem.
Beértünk Mandyék házába, ahol már voltam, tehát a háznak ez a része nem volt ismeretlen.
-Szia anya. -mondta Mandy.
-Sziasztok! -felelte az anyukája.
-Mandyyyyyy! -jött egy ismeretlen hang az emeletről.
-Junior! -ezzel a szóval kitárta a kezeit Mandy és várta hogy mikor ugrik a karjai közé Junior. De nem így történt.
A lépcső végénél megtorpant.
-Ő kicsoda? -kérdezte kíváncsi tekintettel.
-Juni! Ő a......- fejezte volna be a mondatát, de nem hagytam neki mert közbevágtam.
-Én vagyok Mandy barátja. -mondtam, majd magamhoz húztam őt.
-Öööhh. Igen?! -bámult rám értetlen fejjel.
~Mandy szemszöge~
Hogy mi? A barátnője? Bevallom ez a mondtad egy kicsit lesokkolt, és nem tudtam mit kezdjek vele.
-Gyere Junior! -mondtam majd tárt karokkal ismét vártam őt.
-Már hiányoztál Mandy. -mondta majd megölelt.
-Te is nekem. -feleltem majd a nyakába borultam. (tudniillik a koncert óta nem láttam az öcsémet, mert vagy én nem voltam itthon vagy ő).
Letettem Junit a földre majd felráncigáltam Justint a szobámba. Megszerettem volna tőle kérdezni, hogy komolyan gondolta-e ezt.
Felértünk a szobámba, bezártam az ajtót, majd elkezdtem a mondókámat.
-Justin............- kezdtem volna bele, de ő nem engedte. Ajkai már az enyéimhez tapadtak. Csókja nagyon finom volt. Ez olyan mintha nem is a gravitáció tartana a földön, hanem ő. Nagyon jó érzés volt, soha nem akartam abba hagyni.
Szétváltunk, majd Justin beszélgetésbe kezdett.
-Igen? -tette fel a kérdést egy kacér mosoly kíséretében.
-Komolyan gondoltad amit Juniornak mondtál? -kérdeztem tőle csillogó szemekkel.
Justin leült az ágyra és lehajtotta a fejét. Én értetlenkedve néztem rá. Nem tudtam hogy mit fog most mondani. Talán az lesz a válasza, hogy 'figyelj Mandy! én csak azért hívtalak el randira, hogy belopózzak a szívedbe, és azért teszem a jófiút, mert le akarlak fektetni" vagy talán pont az ellenkezőjét fogja mondani? Nem tudom de ez a nagy csend már kétségbeejtő volt.
-Figyelj Mandy! -zökkentett ki a gondolkodásomból.- Én még nem nagyon éreztem így lány iránt, mint irántad. Egyszer volt egy hosszabb kapcsolatom az is kudarcba fulladt. -ezzel a szóval egy könnycsepp folyt végig az arcán.- Úgy érzem, hogy minden percben egyre közelebb kerülök hozzád, amit persze nem akarok, de nem tudok ellene mit tenni. Nem akarok megint csalódni egy olyan emberben akit szeretek és így érzem, hogy téged megszerettelek, és ez egyre jobban csak fokozódik. -fejezte be a mondandóját, mire én beleültem az ölébe és letöröltem a könnyeit.
-Bennem nem fogsz csalódni ígérem! Én nem okoznék soha fájdalmat egy olyan embernek akit szeretek. Justin! Én úgy érzem hogy szerelmes vagyok beléd. Ezt már régóta érzem irántad csak soha nem tudtam elmondani. Most viszont megmondtam neked. -mondtam majd megöleltem.
-Mandy! Szeretlek. -ezzel a szóval már az ajkai közeledtek hozzám.
-Justin! Szeretlek. -majd megcsókoltam.
Körülbelül 2 perce csókolózunk, de Justin telefonja beleavatkozott.
Egy SMS-e jött.
-Haza kell mennem. Apa és anya elmennek egy étterembe, nekem pedig vigyáznom kell a tesóimra. -felelte.
-Mehetek veled? Imádom a gyerekeket! -pillantottam rá kérlelő szemekkel.
-Persze nyugodtan. -mondta.- Várj egy percet mindjárt jövök.
-Junior! -kiabálta Justin.-Nem lenne kedved eljönni hozzám Mandyvel? Van 2 öcsém és jól ellennétek. -mondta miközben Junior arckifejezését kémlelte.
-De lenne kedvem! -ezzel a mondattal leszaladt anyához.-Anya!! Elmehetek Mandyvel Justinékhoz?
-Persze menj csak. -mondta majd felém fordult.- Vigyázz Juniorra, tudod milyen! -mondta.
-Vigyázok rá anya! -feleltem majd egy puszit nyomtam az arcára.
Elszaladt Junior cipőt venni, majd elindultunk Justinékhoz. Amint odaértünk majdnem elájultam.
~Köszönöm hogy elolvastátok. Remélem tetszett! :)
*Másnap reggel*
Felkeltem, majd elmentem letusolni. Éreztem ahogy a meleg vízcseppek "játszanak" a bőrömön, nagyon kellemes volt. Nem élvezhettem sokáig a fürdés mámorát, mert készülődnöm kellett, ugyanis már 9 óra van és van még egy kis dolgom addig.
Gondolkozásomból a telefon rezgése zökkentett ki: Justin üzenetet írt.
"Jó reggelt szépségem! Szépen öltözz ám fel ma! Nem mintha nem lenne mindegy mit veszel fel, mert így is úgy is gyönyörű vagy;)! <3 Csók Justin!
Azt hittem, hogy kiugrok a bőrömből! Justin Drew Bieber azt írta nekem hogy gyönyörű vagyok és egy szívet is küldött hozzá?! Ez biztos csak egy álom! Méghozzá egy igen gyönyörű álom. Azzal amint ezt így elmondtam magamba anya jött fel a szobámba reggelivel a kezében.
-Jó reggelt anya! -mondtam majd egy gyengéd mosolyt csaltam az arcomra.
-Jó reggelt kislányom!Hoztam neked reggelit! -ezzel egy puszit adott a homlokomra.
Ez furcsa volt mivel anya még eddig nem hozott nekem a szobámba reggelit. Na mindegy, azért örültem is neki.
-És most hogy hogy a szobámba hozod a reggelimet? -kuncogtam el magam.
-Hát tudod igazából egy kicsit beszélni is szerettem volna veled, mert mostanába nem nagyon tudtunk megbeszélni sok mindent.-amint ezt kimondta le is ült az ágyam szélére, azt jelezve, hogy most akar velem beszélgetni.
-Oké. -adtam be a derekam- Beszélgessünk! De pontosan miről? -kérdeztem tőle, amint éppen el akartam kezdeni enni.
-Mit szólnál hozzá, hogyha ma elmennénk valahová? -kérdezte kutya szemekkel.
-Hát rendben, miért is ne?! - feleltem azzal a "Ma igazából más dolgom is lenne" mosollyal az arcomon.
-Remek, akkor készülődj, mert elmegyünk egy kávézóba és kifecsegjük magunkat.
-Most??? -kérdően vetettem rá egy pillantást.
-Igen most, miért talán mással fogsz találkozni? -kérdezte és észrevettem rajta, hogy sejti mi van a dologba.
-De ami azt illeti az lesz. Nem is tudom, hogy igazából minek vegyem ezt a találkát. Felfoghatom amúgy egy randinak is. -vigyorogtam
-Nocsak, nocsak. És kivel lesz a te randid? És mikor? -mosolygott, ami mostanában elég ritka anyától.
-Majd bemutatom amikor már komolyabbak lesznek a szándékai. Amúgy 12 órakor lesz. -amint ezt kimondtam egyből ránéztem az órára és már fél 11 volt. -Bocsi anyu de most készülődnöm kell, de ígérem, hogy ma még elmegyünk oké? -kérdeztem amolyan kislányos tekintettel.
-Oké. -vigyorgott rám.
Amint anya kiment a szobámból azonnal elkezdtem kutakodni a cuccaim között. Kivettem a szekrényemből egy fekete feszülős miniruhát, és hozzá egy fekete magassarkút választottam. Elmentem feltettem egy alap sminket, majd elkezdtem becsavarni a hajam. Amint kész lettem a hajammal és az arcommal, felvettem a ruhámat. Belepillantottam a tükörbe, és őszintén szólva tetszett amit láttam. Leszaladtam anyához a nappaliba és ott vártam Justint.
Már 12 óra volt. Bármelyik pillanatban itt lehet, és így is lett. Valaki csengetett, de már anya indult is ajtót nyitni.
-Jó napot! -mondta anya.
-Jó napot kívánok. -tisztelte meg Justin anyát és kezet csókolt neki- Itt lakik Mandy Anyston? -kérdezte.
-Igen ott ül a kanapén és azt hiszem téged vár. -felelte mosolyogva.
~Justin szemszöge~
Elindultam Mandyékhez. Bekopogtam az ajtón és nem is kellett sokat várnom, mert azonnal ajtót nyitott Mandy anyukája. Illedelmesen bemutatkoztam majd megkérdeztem, hogy itt laki-e Mandy. Amint az anyukája megmutatta, hogy hol van azonnal elindult az ajtó felé. Alig bírtam levenni róla a szemem annyira gyönyörű volt abban a sexy miniruhában.
-Indulhatunk? -kérdeztem egy kacér mosoly kíséretében.
-Persze. -felelte.
Kinyitottam neki a kocsiajtót majd én is behuppantam. Útközben nagyon nagy csend volt. Szinte már kínosan nagy. Ezt a csendet Mandy kedves szavai törték meg.
-Na akkor hová is megyünk? -kérdezte kíváncsian.
-Majd meglátod! -mondtam miközben kacsintottam egyet.
Egész végig Mandyt bámultam, mert nem tudtam levenni róla a szemem. Nagyon tetszik nekem ez a lány. Ez most nem olyan mint az eddigi egy éjszakás kalandjaim, most többet érzek. Azt érzem, hogy nekem ez a lány nem csak egy éjszakára kell, de még nem vagyok benne biztos, hogy ez szerelem.
A gondolataimat az zavarta meg, hogy már odaértünk ahová vinni akartam őt. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk az étterem felé. Ahogy beértünk, már egyből megismertek és azonnal felvezettek minket egy üres helyiségbe, mivel direkt ezt kértem, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Kihúztam neki a széket és leültettem majd én is helyet foglaltam.
-Mit szeretnél enni? -kérdeztem mosolyogva.
-Nem is tudom még gondolkozom. -felelte egy gyönyörű mosoly kíséretével.
-Rendben. -vigyorogtam.
~Mandy szemszöge~
Csak az étlapot lapozgatom és közben Justint figyelem. Azt hiszem, hogy ezt ő is észre vette.
-Spagettit kérek. -törtem meg a csendet.
-Oké. Azt hiszem én is azt eszek. -válaszolta édes tekintetével miközben én csak mosolyogtam.
Justin felvette a rendelést és miközben vártuk, hogy kihozzák addig elkezdtünk beszélgetni.
-Nagyon sexyn öltöztél. -mondta én pedig elpirultam.
-Köszönöm.. -csak ennyit tudtam kinyögni a számon.
-Figyelj Mandy! Te egy gyönyörű lány vagy. Igazából most azért is hívtalak el ide, hogy beszélgessünk egy kicsit. -mondta én pedig majdnem összeestem a szavai hallatán.
-És miről szeretnél beszélni? -vágtam bele a közepébe.
-Szóval azt szeretném neked elmondani, hogy azt hiszem tetszel nekem. És nem úgy tetszel nekem, mint azok a lányok akikkel csak azért voltam, hogy lefeküdjek velük. -mondta- Szóval csak ennyi. Tetszel nekem, nagyon is.
-Én meg szeretlek de kurvára. -mondtam, de szinte csak magamnak, mert elég halkan mondtam, hogy meg ne hallja, de ez nem jött össze. Ugyanis Justin meghallotta és elkezdett nevetni.
-Figyelj Justin! Én nem a pénzedért vagy a hírnevedért szeretlek, hanem én téged szeretlek. Engem nem érdekel, hogy hány házad van, vagy hogy hány kocsid. Engem az érdekel, hogy te milyen vagy. -mondtam ki ami bennem volt.
Láttam, hogy ezeken a szavaimon ledöbbent, ahogy én is. De amint ezen gondolkoztam már azt vettem észre, hogy csak egy pár milliméter választ el attól, hogy megcsókoljon. Már majdnem megtörtént a csók, amikor a pincér nyitott be ugyanis hozta a kaját.
Letette az asztalra és elment. Elkezdtünk enni. Gyorsan el is fogyasztottuk, majd elindultunk haza.
Útközben Justin megállította a kocsit.
-Miért álltunk meg? -kérdeztem.
-Mert nem fejeztük be amit elkezdtünk az étterembe. -felelte.
Elkezdtem beszélésre nyitni a számat, de nem tudtam, mert Justin nem engedte, hiszen már oda is hajolt hozzám. Tudtam, hogy már csak pár milliméter választ el minket a csóktól, majd megtörtént a csoda. Justin megcsókolt, amit persze én vissza is csókoltam. Hihetetlen volt. Mintha hirtelen nem is a gravitáció tartana engem a földön, hanem ő. Még pár másodpercig csókolóztunk. Amikor ketté váltunk olyat mondtam amire én sem számítottam.
~Köszönöm, hogy elolvastátok. Remélem tetszett. :)
*másnap reggel*
Ma reggel tiszta üdén és frissen keltem ki az ágyból, már alig vártam, hogy mehessek a koncertre. Igaz csak délután 3-kor kezdődik, de már nagyon izgulok miatta. Most van pontban reggel 7 óra, de még délutánig van egy pár teendőm. Ki is keltem az ágyból és elindultam a konyha felé. Anya már felkelt, és ő is ott volt.
-Szia anya. -nyomtam egy gyenge puszit az arcára.
-Szia kicsim. -viszonozta ő is a puszimat.
-Csinálok magamnak reggelit. -mondtam.
-Oké. -felelte.
-2 óráig készülődj össze, mert akkor indulunk, szóval intézz el mindent addig.
-Oké úgy lesz, amúgy te is jössz? -kérdeztem.
-Nem dehogy én nem megyek, csak te mész. -mondta.
-Értem. -elmosolyodtam.
-Na most megyek vissza a szobámba. Szeretlek anyu.
-Oké kicsim, szia én is szeretek.
Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a TV-t. Justin volt benne és a mai koncert.
Justin: Már csak 7 óra és kezdünk bébik!
Én ahogy megláttam Justin egyből hátra dőltem az ágyon!
-Olyan fantasztikus ember, nagyon imádom! -mondtam magamba.
Amikor abba hagytam az ájuldozást elmentem a gardróbba és átcseréltem a pizsamámat.
Felkaptam magamra egy rövidnadrágot meg egy rövid ujjú pólót, mert jó idő volt a mai nap.
Abban reménykedtem, hogy még 3 óra felé is ilyen jó idő lesz.
Fel léptem twitterre, de nem találtam semmi érdekeset.
Anya felszólt nekem!
-Mandy gyere le! Mondani akarok valamit! -kiabált.
-Megyek már! -feletem.
-1 óra múlva megyünk vásárolni, és Nick is velünk jön.
-És én ahhoz minek kellek? -értetlenkedtem.
-Te is jössz velünk, hogy ne itthon unatkozz!
-Hát jó. -gondoltam nem árt ha jobban megismerem anya pasiját.
Felmentem vissza a szobámba, kinyitottam az ablakot és a "boldogság szele" csapta meg az arcomat.
-Ezt a napot nem lehet elrontani! -mondtam.
Elmentem készülődni a vásárlásra. Felöltöztem, kisminkeltem magam, megcsináltam a hajam stb.
(Mandy öltözete)
Lementem anyáékhoz és már indultunk is.
*1 órával később*
Már egy ideje itt bóklászunk a plázában és már egy kicsit kezdem unni anyámékat. Mindig csak Mandy azt hozd ide, Mandy azt tedd oda. Igazából nem is értem miért jöttem velük.
Ránéztem az egyik órára: 11:00. Odamentem anyáékhoz.
-Anyu, figyelj lenne pár dolgom mielőtt elindulunk, úgy hogy én szerintem most haza megyek. -mondtam.
-Jaj várj még egy kicsit. Mi is lassan már megyünk. -felelte.
-Hát jó, talán kibírom.
Visszaültem a székre és lestem őket tovább.
*1 órával később*
Végre itthon vagyok, 12:00 van és 2 óra múlva indulunk.
Hallottam, hogy valaki kopog az ajtónkon és lementem, de mire leértem addigra anya már ott volt.
-Á de jó, hogy itt vagy kicsim. Épp most jött a fodrász, hogy megcsinálja a hajad. -mondta.
-Ó értem. -válaszoltam.
-Na akkor mikor látunk hozzá a hajadhoz? -kérdezte Alice(a fodrász).
-Felőlem akár most is. -feleltem.
-Oké.
Felmentünk a szobámba és elkezdte csinálni Alice a hajam. Először kifésülte kócmentesre, azután pedig a kezébe vette a hajcsavaróját és begöndörítette a hajamat. Amikor ezzel a folyamattal végzett, akkor ráfújt valamilyen hajfixálót, belekent vagy 3 fajta hajkrémet. Itt egy kis simítás, ott egy csavarás, amott egy fújás, egy-két pördülés a székkel és már kész is voltam. Belenéztem a tükörbe, és majdnem elájultam.
-Hogy csináltad ezt? Ez fantasztikus! -ámuldoztam.
-Csak előcsalogattam a szépségedet! -felelte huncut pillantással.
-Köszönöm szépen! -mondtam és megöleltem.
-Ez a munkám! -válaszolta miközben viszonozta az ölelést.
-Na én megyek is. -mondta.
-Jaj várj! Segítenél nekem egy kicsit? -kérdeztem.
-Persze, miben?
-Ki kellene választani a koncertre a ruhám, amit felveszek.
-Szívesen segítek!
-Jaj nagyon köszönöm! (:
Gyorsan bementünk a gardróbomba és elkezdtünk válogatni.
Találtam egy virágos egybe részes szoknyát.
-Ehhez mit szólsz? -kérdeztem.
-Hát nem is tudom, szerintem ez egy kicsit kislányos nem?
-Igazad van. -feleltem, majd keresgéltünk tovább.
Hirtelen felkiált Alice :
-Ezt fel kell venned! -mondta.
-Hát nem is tudom! -húztam el a számat.
-Bízz bennem! Ez jó lesz!
Kiment a gardróbból Alice én pedig felvettem a ruhát, amit kiválasztott.
-Nos? Mit gondolsz? -kérdeztem félénken.
-Ez egyszerűen gyönyörű! Ezt kell felvenned!
-Igen tényleg jól néz ki! -nézem bele a tükörbe.
-Oké már majdnem minden megvan, már csak egy cipőt kell választani. -mondta.
Bement a gardróbba és kihozott egy lapos sarkú cipőt.
-Ez jó lesz! -mutatta meg a cipőt.
-Igen tényleg jó! -mosolyogtam.
Felvettem a cipőt és már kész is voltam.
(Mandy ruhája)
Lementem anyához és megmutattam neki magam.
-Jogy tetszik anya? -kérdeztem.
-Gyönyörű vagy! -felelte.
-Köszönöm! -mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára.
Indulhatunk? -kérdezte.
-Persze! -feleltem.
Kimentünk az autóhoz és elindultunk a koncertre, mert már 2 óra volt.
*45 perccel később*
-Mandy!Itt vagyunk! -mondta anya.
-Azt a! -ámuldoztam -mennyi ember.
Kiszálltam az autóból.
-Vigyázz magadra kicsim! -szólt utánam anya.
-Persze, vigyázok! -feleltem.
-Akkor jövök érted 7 óra felé oké? -kérdezte.
-Rendben anya. -feleltem.
-Szia. -elköszöntem tőle és el is ment.
Bementem a terembe, ahol lesz a koncert és megpillantottam Justint. Befurakodtam a színpad elé és vártam, hogy elkezdődjön a koncert.
*2 óra múlva*
Már javában folyt a 'műsor'. Mindenki sikoltozik, hiszen most fog majd felhívni egy lányt a színpadra. A szívem 10-et vert másodpercenként annyira izgultam, hogy ki lesz az a bizonyos OLLG.
*Justin szemszöge*
-Ki legyen az OLLG? -kérdezgetem magamtól.
-Nagyon tetszik nekem itt ez a lány aki itt van a színpad előtt. Őt hívom fel. -mondtam ki önbizalomtól telítődve.
*Mandy szemszöge*
Úgy tűnik Justin kiválasztotta, hogy ki lesz az. Elkezdett mutogatni rám. Hirtelen megállt a szívverésem, de csak egy röpke másodpercre.
Felmentem a színpadra és Justin leültetett.
-Szia gyönyörűség. Mi a neved? -kérdezte Justin.
-S..z...i...a J....Justin. -nyögtem ki -Mandynek hívnak.
-Ó Mandy! Gyönyörű név. -ahogy ezt kimondta, el is kezdte énekelni a One Less Lonely Girl-t.
Olyan csodálatos volt Justin, ahogy énekelt és a legjobb az volt, hogy nekem énekelt.
Amint vége lett a számnak lementem a színpadról a csokor virággal a kezemben.
*Justin szemszöge*
-Gyönyörű ez a lány, kell nekem! -gondoltam magamban.
Vége volt a koncertnek és elkezdődött a fényképezkedés. Jó sokan várták, hogy készítsenek velem egy fotót. Ott volt Mandy is. Oda is hívtam őt, mert vele mindenképpen akartam fényképezkedni.
-Gyere ide szépség. -mondtam.
Oda is jött hozzám és készítettünk egy pár darab képet.
*Mandy szemszöge*
-Te jó ég! Justin Bieberrel fényképezkedtem! És még ráadásul OLLG is voltam! Ezt el sem merem hinni! -gondoltam magamban.
*1 órával később*
Már anya ott volt értem, hogy hazavigyen.
-Szia anya. -mondtam.
-Szia kicsim. Hogy érezted magad? -kérdezte kíváncsian.
-Nagyon jó volt! -feleltem boldogan.
Így végig beszéltük anyával az egész hazautat. Amint hazaértünk elmentem abban a percben lefürödni.
*2 órával később*
Már 9 óra volt és még mindig nem aludtam, nem tudtam elfelejteni a mai napot. Fantasztikus volt! Hirtelen elkezd csörögni a telefonom.
Egy ismeretlen szám volt az, fogalmam sem volt, hogy ki lehet az ilyenkor. Felvettem a telefont és beleszólt egy fiú. Tisztára olyan hangja volt mint Justinnak.
-Szia szépség. -mondta kacér hanggon.
-Szia. Te ki vagy? -kérdeztem.
-Justin Bieber. -mondta.
-Hogy mi? -kérdeztem és elakadt a szavam.
-Mandy!? Haló!?
-Jaj bocsi, nagyon meglepődtem! -feleltem.-amúgy honnan tudod a telószámom?
-Keresgéltem itt, ott. -válaszolta.
-Á értem. Amúgy miért hívtál?
-Miért nem örülsz neki hogy felhívtalak? -kérdezte szomorúbb hangon.
-Dehogynem csak furcsa volt.
-Tulajdonképpen azért hívtalak, hogy lenne-e kedved eljönni velem valamikor valahová?!
-Persze, szívesen elmegyek. Na és hová?
-Majd meglátod. Holnap jó lesz? -kérdezte, rögtön a lényegre térve.
-Persze, holnap tökéletes.
-Akkor holnap érted megyek 12:00-kor?!
-Oké. Készen leszek.
-Rendben, szia.
-Szia. -amint ezt kimondtam le is tette a telefont.
Letettem a polcomra a telómat és elaludtam.
~Köszönöm, hogy elolvastátok. Remélem tetszett. (:
