~Mandy szemszöge~
Bassza meg, hogy ezek nem tudnak engem békén hagyni, meg ilyenkor sem! Láttam hogy Samanta írt nekem egy üzenetet, én pedig gyorsan válaszoltam is neki, és így elbeszélgettük az időt.
-Justint meg fel sem költöttem, hogy elmegyek. -mondtam magamba. -De nem volt szívem felébreszteni őt. Olyan édesen aludt.
Ahogy ezeket kimondta már a ház ajtaját csuktam be és fogtam egy taxit, majd hazafelé vettem az irányt. 5 perc múlva haza is értem.
-Szia anya. Te nem mész dolgozni? Már negyed 11 van! -kérdeztem.
-Szia kicsim! 11 órára megyek! -válasza tömör volt.
-Ahá értem. Anyu nem lenne baj, hogyha Samanta átjönne hozzám 11 órára?
-Nem. Dehogyis. Csak ne csináljatok nagy felfordulást!
-Oké anya. -mondtam, majd felszaladtam a szobámba, és lehuppantam az ágyra. Te jó ég! Justin már biztos keres...dobok is neki egy üzit, hogy jól vagyok.
~Justin szemszöge~
Át akartam karolni Mandyt, de ő nem volt mellettem. Biztos el ment lezuhanyozni, vagy reggelit csinálni.
-Mandyyyy! -kiabáltam neki, de nem jött válasz. Hát ez érdekes. Hol lehet? Gyorsan kikeltem az ágyból és felvettem egy nadrágot majd elkezdtem keresni őt. Először megnéztem a fürdőbe, a konyhába, végig néztem az össze szobát, még a garázst is, de sehol sem találtam. Már a legrosszabbra gondoltam, amikor hirtelen rezegni kezdett a telefon a zsebemben. Mandy volt az.
