3. rész

-Szia, biztos te vagy az új lány a suliban! -mondta macsó hangon.
-Igen én lennék az. -válaszoltam neki egy kicsit megijedt hangon.
-Ehh nézd már ez a csaj szereti azt a buzit....! -mondta egy haverja.
-Igen tényleg, most akkor mit csináljunk vele? Pedig olyan kis csinibaba. hahahaha -hirtelen nagy nevetésbe kezdtek.
-Mi olyan mulatságos?? -kérdeztem miközben elrántottam a kezemet az ő kezéből.
-Csak annyi kislány hogy ebben az iskolában senki sem szereti azt a nyomi gyereket, és most te ide jössz mint valami Madonna és azt hiszed tied a suli mert te oda vagy ezért a buziért!! -mondta felemelt hanggal.
-Na ide figyelj te "nagy menő" csak hogy tudd ő nem buzi és akadjatok le rólam.oké??? -mondtam neki egy kicsit nagyobb hangerővel .
El akartam menni mert egy kicsit féltem tőlük mert elég kigyúrt fazonok voltak, de ismét megfogta a csuklómat és erősen megszorította.
-Engedj el ez fáj! -mondtam.
-Miért mi lesz ha nem engedlek el? Ide hívod a gorilláid, vagy netán a drágalátos buzikádat?? - megint nagy nevetésbe kezdtek.
El akartam volna futni de nagyon erősen fogta a kezemet, ezért adtam neki egy nagy pofont és gyorsan elrohantam.
Futottam a kocsihoz és ő pedig utánam sietett. Nagyon féltem hogy mi lesz ha elkap. Szerencsére odaértem a kocsihoz és haza is hajtottam amilyen gyorsan csak lehetett! 
Ahogy hazaértem egyből kulcsra fordítottam az ajtón a zárat. 
Szerencsére anya otthon volt és elmondhattam neki hogy mi történt.
-Anya!! -mondtam neki, de mire kimondtam ezt a szót addigra könnyekbe borultam
-Jaj kicsikém mi a baj? -kérdezte anya
-Kérlek anya költözzünk vissza Canadába! Én a régi életemet akarom, ahol mindenki szeret engem és ahol szeretik Justint, mert itt mindenki le buzizza és nem szeretik őt. -mondtam neki könnyekkel küszködve
-Figyelj ide kislányom! Megígérem hogy rendet teszek abban a suliban, holnap elmegyek veled és megbeszéljük ezt az egészet! -mondta csitító hangon
-Nem anya nem!!! én a régi életemet akarom, a régi osztálytársakat, a régi barátaimat!! Utálom Los-Angelest!! 2 napja vagyunk itt és máris belém kötnek!! -mondtam
-De kislányom! Nem megyünk vissza Canadába és kész! Téma lezárva! Holnap intézkedek az iskolában! -mondta nyugtató hangon
Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra. 
-Miért történik ez velem? MIÉRT?? -ordítottam
Elkezdtem megint a sírást, és egyszer csak a sírásból elalvás lett. 
*3 órával később*
Felkeltem az ágyról és hallottam hogy valaki beszél odalent a nappaliban. Lementem a lépcsőn, igen álmos lehetett a fejem, de ez most nem nagyon érdekelt, hogy őszinte legyek. Ahogy leértem megálltam egy pillanatra. Láttam hogy anyum a suli igazgatójával beszélget. Ahogy hallottam arról beszéltek, hogy 
mi történt ma velem a suliban. Annyira hallgatóztam hogy leestem a lépcsőről és meglátott az igazgató. 
-Nagyszerű!! -gondoltam magamban
Mivel megláttak anyáék ezért oda kellett mennem hozzájuk.
-Szia Mandy! -mondta az igazgató
-Jó napot! -feleltem
-Elmondanád nekem hogy hogy történt ez az egész incidens? -kérdezte
-Persze! Úgy történt hogy mentem be az iskolába és a folyosón megláttam egy csapat izomagyú gyereket. Nem nagyon érdekeltek ezért menni akartam tovább, de hirtelen az egyik megfogta a csuklómat. El kezdtünk "beszélgetni" és egyszer csak a másik gyerek megszólal hogy én szeretem azt a kis buzit azaz Justin Beibert. -mondtam
De ekkor elakadt a szavam, nem jött ki több hang a torkomon. 
Fel is szaladtam a szobámba és magamra kulcsoltam az ajtót. 
Nem akartam soha kijönni onnan, nem akartam senkit látni, főleg nem a suli fő muftiját!! Csak Justinra tudtam gondolni, semmi másra csakis rá! Bekapcsoltam a gépem és felléptem twitterre. Hatalmas szemekkel bambultam a képernyőt! 
-Ez nem lehet igaz!! -mondtam- Justin Bieber likeolta a válaszomat, amit még 2 nappal ezelőtt írtam neki. Ez máris bearanyozta az egész napomat! El is felejtettem mindent ami körülöttem volt. El kezdtem ugrálni az ágyamon, elmondhatatlanul boldog lettem ettől! :) 
*2 órával később* 
Egy kicsit elszundikáltam gépezés közbe. Rápillantottam az órára és már délután fél 5 volt. 
Felhívtam a legjobb barátnőmet Samantát. 
-Szia Samanta! -mondtam a telefonba
-Ohh szia Mandy! Nagyon jó hallani a hangodat! -mondta 
-Igen nekem is a tiedet. 
-Na és hogy tetszik az új sulid? -kérdezte kíváncsiskodóan
-Egyszerűen egy katasztrófa az az iskola! -feleltem  
-Mesélj! -mondta aggódóan
Elmeséltem neki mindent ami ma történt a suliban. 
-Jaj te szegény! -mondta
-Hát mindegy, legalább túléltem! -mondtam 
-Nagyon hiányzol innen! Ugye tudod? -mondta egy kicsit szomorú hanglejtéssel 
-Gondolom, ti is hiányoztok nekem! -mondtam, de már majdnem sírtam
2 órán át beszélgettünk, mire észbe kaptam fél 7 volt.  
Elmentem lefürödni, fogat mosni, stb., gyorsan el is aludtam. 
Másnap reggel már fél 6-kor fent voltam, alig tudtam aludni egész éjszaka. Lementem a nappaliba, és megreggeliztem. Felbandukoltam a szobámba és felöltöztem. 

(ezeket választottam) 

Majd megfésülködtem, és leengedve hagytam a hajam. Kifestettem magam, és egy kis csillámport szórtam az arcomra. Azt hiszem készen is vagyok, el is indultam a suliba..bár nem sok kedvem volt iskolába menni. Belenéztem a tükörbe és őszintén mondom, hogy tetszett amit láttam. 

*3 órával később* 

A suliban ülök, de ma nem piszkált senki, ez szokatlan. A tanár fújja a hülyeségét, de engem nem érdekel. Ez volt az utolsó órám és mehettem haza. 

*1 órával később* 

Végre itthon vagyok! Ez a nap elég szokatlan volt, hiszen ma nem kötött belém senki, sőt még egy barátnőt is szereztem. Azt hiszem kezd az életem sínen lenni. 

~köszönöm hogy megnéztétek! :)