4. rész

*1 órával később*
Épen édesdeden szunyókálok mikor anya  egyszer csak el kezd kiabálni, hogy gyorsan menjek le mert van egy jó híre. 
Gyorsan le is szaladtam az emeletről, hozzá teszem  elég kómás fejjel. Le is értem és megkérdeztem anyut hogy miért keltett fel ebből a jó álomból. Elkezdett lobogtatni egy Justin Bieber koncert jegyet. Hozzá kell tennem, hogy ahogy megláttam majdnem elájultam. Nagyon boldog lettem ettől a hírtől. Végre láthatom a leges legjobb embert a világon. Már alig várom hogy ott legyek.  
-Ezért már megérte felkelnem! -mondtam.
-Akkor örülök! -felelte a világ legjobb anyukája.
Gyorsan fel is szaladtam a szobámba hogy felhívjam Samantát.
-Szia Samanta!! -szóltam bele a telefonba felettébb boldog hangon.
-Szia Mandy! Mi ez a boldogság? -kérdezte kíváncsian.
-Elhinnéd ha azt mondanám hogy megyek 1 hét múlva Justin Bieber koncertre? -válaszoltam önfeledt hangnemmel.
-Atya úr isten!! Ez komoly?? -mondta
-Persze hogy az, de sajnos csak 1 jegyem van. -mondtam kicsit szomorkás hangon.
-Ajj a fenébe is. De amúgy is programom van akkorra,tehát ha lett volna még egy jegy akkor sem tudtam volna elmenni. -válaszolta.
-Milyen program? -kérdeztem kacér hanggal.
-Ááá csak egy randi. -mondta.
Hirtelen nagyra kidülledtek a szemeim. 
-Na ne szívass! -mondtam neki nevetve.
-Ez nem szívatás!  -adta a választ komoly hanglejtéssel. 
-Jól van na nem kell felkapni a vizet! -morcoskodtam.
-Nem kaptam fel a vizet! Na de nekem le kell tennem szia drága majd dumcsizunk még. -mondta.
-Szia! -csaptam le a telót.
 Hogy lehet hogy a legjobb barátnőmnek van barátja nekem meg nincsen? Na mindegy is úgy sem fog neki sokáig tartani az a kapcsolat, mert ahogy Samantát ismerem nem tud egy fiú mellett megmaradni sokáig,tehát nem aggódtam. Úgy is nekem ott van Justin, őt örökké szeretni fogom!
*2 órával később*
Felléptem twitterre és láttam hogy Justin egy friss képet tett fel amin Selena Gomezzel egymás kezét fogják. Annyira ideges lettem hogy egyből kiléptem twitterről és elkezdtem sírni. 
*1 órával később* 
Már délután 4 óra volt. Lementem a konyhába és kerestem valami ennivalót. Egy kicsit elfelejtettem azt a képet amit 1 órája láttam. Felvittem a szobámba a kajámat és ott ettem meg, majd elmentem letusolni. Kifestettem magam és elmentem a parkba sétálni egy kicsit. Egy fura fazon egyfolytába követett engem, nem tudtam lerázni őt. Fogalmam sem volt hogy mit akar tőlem vagy hogy honnan ismer, mert én őt eddig még soha nem láttam. Nagyon megijedtem tőle, ezért elkezdtem futni. A pasas még mindig követett engem. Iszonyatosan féltem hogy mit akarhat tőlem. Már majdnem kiköptem a tüdőmet, annyira rohantam.  Szerencsére leráztam őt. Hazaértem végre és magamra kulcsoltam a bejárati ajtót, hátha az a pasi tudja hogy hol lakom. Ráadásul még egyedül is voltam otthon, ezért még jobban be voltam parázva. Valaki elkezdett kopogtatni az ajtón. 
-Ki az? -kérdeztem megijedt hangon. 
-Én vagyok az kislányom! -felelte anya. 
Kinyitottam neki az ajtót. 
-Miért zártad be az ajtót? -kérdezte.
-Tudod anyu lementem a parkba sétálni egy kicsit és egy fura emberke egész végig követett engem. Elkezdtem szaladni, ő is futott utánam, ettől nagyon megijedtem hiszem nem is ismerem őt. Tulajdonképpen ezért is kulcsoltam be az ajtót. Főbb a biztonság! -feleltem.
-Hát persze kicsim! -mondta nyugtalankodva.
Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Ma már nem készülök sehova menni, ennyi kaland elég volt mára! 

~ Köszönöm hogy elolvastátok! Remélem tetszett!:)