12. rész

Ez a ház hatalmas volt! Ha már kívülről ilyen, akkor milyen lehet belülről?! Na tehát bementünk az ajtón és egy gyönyörű nő tevékenykedett a konyhában.
-Szia anya! -mondta Justin.
-Szia fiam! -felelte.
-Anya! Szeretném bemutatni neked a barátnőmet, Mandyt! -közölte a tényeket széles vigyorral az arcán.
-Ohh! Szia Mandy, én Pattie vagyok. -közölte és közbe nyújtotta a kezét.
-Szia Pattie, már nagyon sokat hallottam rólad. -feleltem majd én is nyújtottam a kezemet.
-Ő pedig itt Mandy öccse, Junior. -vágott közbe Justin.
-Szia Junior! -simogatta meg öcsém vállát.
-Na én megyek is gyerekek. Justin vigyázz a házra és legyetek jók! Ne csináljatok butaságot! -mondta és kacsintott egyet, majd odajött hozzánk és megölelt minket.
-Oké anya. Szia! -válaszolta Justin, amolyan "Juhé enyém a ház!" nézéssel.
-Jazmyn, Jaxon! Gyertek le! -kiabált fel Justin az emeletre.
-Justiiiiiiiin! -kiabálták a gyerekek, majd a nyakába ugrottak Justinnak.
-Sziasztok! -köszönt Justin.- Szeretnék nektek bemutatni valakit! -közölte, nagy mosoly kíséretében.- Jazzy, Jaxon! Ő itt a barátnőm, Mandy! -mondta.
-Szia Mandy! -köszöntek egyszerre.
-Sziasztok! -mondtam majd lehajoltam hozzájuk.
-Na és hol ismerkedtetek meg a bátyámmal? -kérdezte Jaxon.
-Hát a tegnapi koncerten. -mondtam nevetve, majd ők is elkezdtek kacagni.
-Jaj várjatok! -szólalt meg Justin. -Mandy tesóját még be sem mutattuk. -mutatott Juniorra.
-Szia Junior! -mondták Jazmynék szintén egyszerre.
-Sziasztok! -felelte az öcsém.
-Héj Junior! -szólalt meg Jazzy. -Nincs kedved játszani valamit? -kérdezte.
-De van! -felelte.
-Akkor menjünk fel és keressünk valami játékot! -vágta rá Jaxon. Felszaladtak az emeletre és megcélozták a szobájukat.
Justin kihasználva az alkalmat, jött közelebb hozzám. Megfogta a derekamat majd elkezdtünk csókolózni. Egyre vadabb lett a dolog, majd Justin felvett az ölébe és a falnak szorított. A nyakamat kezdte el csókokkal hinteni. Nagyon kellemes volt, és csikis.
-Justin! -szóltam közbe. -Csikis vagyok! -mondtam nevetve. Erre ő is elkezdett nevetni. Amikor abba hagytuk a nevetést, akkor Justin lehuppant a kanapéra. Én is mellé akartam(!) ülni, de az ölébe húzott. Éreztem a férfiasságát. Megfordultam az ölébe, hogy lássam őt, majd elkezdtünk szemezni.  Justin nem bírt magával. Elkezdett közeledni az ajkamhoz. Megint elkezdtünk csókolózni, majd Justin a hátára vett és felvitt a szobájába. Lefektetett az ágyra, majd felém feküdt. Tovább csókolóztunk, majd elkezdtem levenni a pólóját. A  pólója már a földön hevert, de ekkor lekelt rólam, és kiment a szobából. Úr Isten! Megharagudott volna rám? Miért csináltam ezt? Ekkor csordult ki egy könnycsepp a szememből.

                                 ~Justin szemszöge~
Mi van velem? Eddig mindig az egy éjszakás kalandok vonzottak, de most?! Mi a fene van velem? Miért nem akartam vele lefeküdni? Pedig most ő kezdeményezett. Talán szerelmes lennék belé? Nem az nem lehet! De majd kiderül. Miközben ezen gondolkodtam, addig csokit olvasztottam, és epret pucoltam. Ahogy kész lettem mentem vissza Mandyhez.
Felértem és láttam, hogy Mandy sír az ágyon. Letettem a tálcát a szekrényre.
-Mi a baj? -mentem oda hozzá.
-Azt hittem megharagudtál rám. -felelte szipogva, majd oda ültem mellé.
-Dehogy haragudtam! Miért tettem volna? -kérdeztem, majd a haját hátra hajtottam, hogy lássam az arcát.
-Az előbbiért. -felelte.
-Jaj ne butáskodj! Csak egy kis édességért mentem le neked! -mutattam a tálcára.
-De kedves vagy! -mondta majd a nyakamba ugrott. -Szeretlek!
-Én is téged Mandy! -ahogy ezt kimondtam, adtam neki egy csókot.
Leült az ágyra, és elkezdte enni az epret. Én csak néztem őt.
-Mi olyan érdekes abba hogy eszek? -kérdezte mosolyogva.
-Ááá semmi, csak olyan jó nézni téged, az engem annyira megnyugtat! -adtam tudtára. Ő csak mosolygott, majd ette tovább a finomságot.
Befeküdtem mellé az ágyra és csak néztem ki a fejemből, akkor bejött Jazzy.
-Justin! Kérhetünk inni? -kérdezte aranyos hangjával.
-Persze, hercegnőm. -feleltem, majd elindultam a konyha felé. Öntöttem mind a hármójuknak narancslevet, majd felvittem nekik. Ezután vissza mentem Mandyhez.
-Justin! -fordult felém. -Amúgy ti nem Kanadába laktok? -kérdezte.
-De igen, csak tudod most azért vagyunk itt, mert volt a koncert és úgy gondoltuk, hogy egy kicsit tovább maradunk itt Los-Angelesbe. -válaszoltam neki.
-Ja értem. -mondta egy mosoly kíséretében.
Ekkor megcsörrent az telefonom, és láttam, hogy apa hív. Apa? Ilyenkor? Hiszen más este fél hét van. Felvettem a telefont.
-Szia apa. -szóltam bele.
-Szia fiam. -mondta.
-Miért hívtál apu? -kérdeztem.
-Csak azért, hogy megkérdezzem, hogy nem lenne-e holnap kedved találkozni velem.? -
-Aha lenne, úgyis már régen beszéltünk. Nem lenne baj ha vinnék valakit magammal? Be szeretnék neked valakit mutatni.
-Dehogy lenne baj. Akkor mikor találkozunk? Vagy mikor menjek érted?
-Hát nem is tudom. Holnap 11 óra? És akkor elmegyünk ebédelni is, oké?
-Oké. Akkor 11-kor ott leszek! Na de nekem most mennem kell, csak ezért hívtalak fel. Szia fiam!
-Szia apa! -ezzel a mondattam le is tettem a telefont.
-Mandy! Holnap találkozunk apámmal! Bemutatlak neki is! -közöltem neki a tényeket.
-Oké, felőlem mehetünk. Amúgy mikor megyünk?
-11-re lesz itt apa, szóval olyan 11:15-re legyél kész, addigra talán ott leszünk.
-Rendben. De szerintem én lassan megyek is haza Juniorral.
-Ne menj már még! Majd haza viszlek. Maradj még! -néztem rá kérlelő szemekkel.
-Hát legyen! -adta be a derekát.
-Mandy! Neked apud hol lakik? -kérdeztem.
-Tudod -hatásszünet.- apu és anyu elváltak. -mondta, de már a sírás küszöbén volt.
-Értem. Nagyon sajnálom! Amúgy az én szüleim is elváltak, de én tartom a kapcsolatot apummal. -próbáltam őt vigasztalni.
-De amióta külön élünk azóta anya szomorú, és ezt lehet rajta látni. -felelte.
Közelebb mentem hozzá, majd megcsókoltam. Sokáig csókolózhattunk, mert már csak arra lettünk figyelmesek, hogy a gyerekek minket bambulnak.
-Mit szeretnétek? -kérdeztem tőlük.
-Álmosak vagyunk! -válaszolta Jazmyn.
-Nem tudunk addig elaludni, amíg nem mondasz nekünk esti mesét. -folytatta Jaxon.
-Hát jó, legyen. Elmondok egy mesét nektek, de előtte haza kellene vinnünk Mandyéket. Nektek is velünk kell jönnötök, mert nem hagylak itt titeket egyedül.
-Oké. Mehetünk! -válaszolták.
Felvettem a cipőmet, elővettem a kocsinak a kulcsát, majd lementem a garázsba. A többiek még cipőt vettek. Kiálltam a kocsival az útra. Ekkorra a többiek is itt voltak és beszálltak az autóba. Beültettük a kicsiket hátra, mi pedig elől ültünk.
Gyorsan oda is értünk Mandyék házához, ekkorra Jazmynék már aludtak. De jó megúsztam az esti mesét. Junior és Mandy kiszálltak a kocsiból, de előtte még búcsúcsókkal köszöntünk el.
-Na akkor majd holnap! -mondtam.
-Oké. -felelte egy mosollyal az arcán.
-Na akkor szia. -adtam egy puszit az arcára, majd beszálltam a kocsiba.
-Szia Justin! -köszönt el ő is, majd bement a házba.

                           ~Mandy szemszöge~
Bementem a házba, anya pedig a nappaliban várt minket.
-Szia anyu!
-Szia kislányom!
-Na én megyek fel anyu aludni, mert elfáradtam! -feleltem.
-Oké menj csak.
-Juniort felvigyem a szobájába? -kérdeztem.
-Majd én felviszem! Menj csak aludni szívem! -ezzel a mondatával egy puszit nyomott a homlokomra.
Elvette anya tőlem Juniort, én pedig felmentem a szobámba. Átöltöztem, majd bevágódtam az ágyba. Még egy kicsit bekapcsoltam a Tv-t, de azzal a mozdulattal ki is, mert semmi érdekes nem volt benne. Letettem a távirányítót az éjjeli szekrényemre, majd el is aludtam.


~Köszönöm, hogy elolvastátok. Remélem tetszett! :)