11.rész

-Szeretlek! -mondtam, majd elmosolyodtam.
-Én erre nem tudok mit mondani. -mondta majd felvett egy halvány mosolyt az arcára.
-Nem is kell. -mondtam majd adtam egy puszit az arcára.
                       
                             ~Justin szemszöge~
Olyan a csókja mint az édes nektár.  Komolyan nem tudom mi van velem. Ilyet még nem éreztem. Még csak pár napja találkoztunk és máris érzek valamit belülről iránta. Nem tudom hova tenni ezt az érzést. Talán a nagy  Justin Bieber szerelmes lett? Nem tudom majd kiderül. 
Gondolatmenetemből Mandy nyugtatóm hangja zökkentett ki.
-Hahó Justin! -mondta édes ajkaival.
-Jaj, bocsi nem figyeltem ide. Mondtál valamit? -kérdeztem kíváncsian. 
-Igen. Azt kérdeztem hogy mikor indulunk, mert már 5 óra van, és anyáék már biztos keresnek. 
-Persze. -mosolyogtam.
Beindítottam az autót és elindultunk Mandyékhez. Nem sokára oda is értünk. 
-Nem akarsz bejönni? -törte meg a kínos csendet Mandy.
-De szívesen, ha nem zavarok. -válaszoltam. 
-Dehogy zavarsz. -vigyorgott. 
-Ebben az esetben, szívesen megnézném a házatokat. -feleltem.
Beértünk Mandyék házába, ahol már voltam, tehát a háznak ez a része nem volt ismeretlen. 
-Szia anya. -mondta Mandy.
-Sziasztok! -felelte az anyukája. 
-Mandyyyyyy! -jött egy ismeretlen hang az emeletről. 
-Junior! -ezzel a szóval kitárta a kezeit Mandy és várta hogy mikor ugrik a karjai közé Junior. De nem így történt. 
A lépcső végénél megtorpant.
-Ő kicsoda? -kérdezte kíváncsi tekintettel.
-Juni! Ő a......- fejezte volna be a mondatát, de nem hagytam neki mert közbevágtam.
-Én vagyok Mandy barátja. -mondtam, majd magamhoz húztam őt. 
-Öööhh. Igen?! -bámult rám értetlen fejjel.

                                ~Mandy szemszöge~
Hogy mi? A barátnője? Bevallom ez a mondtad egy kicsit lesokkolt, és nem tudtam mit kezdjek vele. 
-Gyere Junior! -mondtam majd tárt karokkal ismét vártam őt.
-Már hiányoztál Mandy. -mondta majd megölelt. 
-Te is nekem. -feleltem majd a nyakába borultam. (tudniillik a koncert óta nem láttam az öcsémet, mert vagy én nem voltam itthon vagy ő). 
Letettem Junit a földre majd felráncigáltam Justint a szobámba. Megszerettem volna tőle kérdezni, hogy komolyan gondolta-e ezt.
Felértünk a szobámba, bezártam az ajtót, majd elkezdtem a mondókámat. 
-Justin............-  kezdtem volna bele, de ő nem engedte. Ajkai már az enyéimhez tapadtak. Csókja nagyon finom volt. Ez olyan mintha nem is a gravitáció tartana a földön, hanem ő. Nagyon jó érzés volt, soha nem akartam abba hagyni. 
Szétváltunk, majd Justin beszélgetésbe kezdett. 
-Igen? -tette fel a kérdést egy kacér mosoly kíséretében. 
-Komolyan gondoltad amit Juniornak mondtál? -kérdeztem tőle csillogó szemekkel. 
Justin leült az ágyra és lehajtotta a fejét. Én értetlenkedve néztem rá. Nem tudtam hogy mit fog most mondani. Talán az lesz a válasza, hogy 'figyelj Mandy! én csak azért hívtalak el randira, hogy belopózzak a szívedbe, és azért teszem a jófiút, mert le akarlak fektetni" vagy talán pont az ellenkezőjét fogja mondani? Nem tudom de ez a nagy csend már kétségbeejtő volt. 
-Figyelj Mandy!  -zökkentett ki a gondolkodásomból.- Én még nem nagyon éreztem így lány iránt, mint irántad. Egyszer volt egy hosszabb kapcsolatom az is kudarcba fulladt. -ezzel a szóval egy könnycsepp folyt végig az arcán.- Úgy érzem, hogy minden percben egyre közelebb kerülök hozzád, amit persze nem akarok, de nem tudok ellene mit tenni. Nem akarok megint csalódni egy olyan emberben akit szeretek és így érzem, hogy téged megszerettelek, és ez egyre jobban csak fokozódik. -fejezte be a mondandóját, mire én beleültem az ölébe és letöröltem a könnyeit.
-Bennem nem fogsz csalódni ígérem! Én nem okoznék soha fájdalmat egy olyan embernek akit szeretek. Justin! Én úgy érzem hogy szerelmes vagyok beléd. Ezt már régóta érzem irántad csak soha nem tudtam elmondani. Most viszont megmondtam neked. -mondtam majd megöleltem. 
-Mandy! Szeretlek. -ezzel a szóval már az ajkai közeledtek hozzám.
-Justin! Szeretlek. -majd megcsókoltam. 
Körülbelül 2 perce csókolózunk, de Justin telefonja beleavatkozott. 
Egy SMS-e jött. 
-Haza kell mennem. Apa és anya elmennek egy étterembe, nekem pedig vigyáznom kell a tesóimra. -felelte. 
-Mehetek veled? Imádom a gyerekeket! -pillantottam rá kérlelő szemekkel. 
-Persze nyugodtan. -mondta.- Várj egy percet mindjárt jövök.
-Junior! -kiabálta Justin.-Nem lenne kedved eljönni hozzám Mandyvel? Van 2 öcsém és jól ellennétek. -mondta miközben Junior arckifejezését kémlelte. 
-De lenne kedvem! -ezzel a mondattal leszaladt anyához.-Anya!! Elmehetek Mandyvel Justinékhoz? 
-Persze menj csak. -mondta majd felém fordult.- Vigyázz Juniorra, tudod milyen! -mondta.
-Vigyázok rá anya! -feleltem majd egy puszit nyomtam az arcára. 
Elszaladt Junior cipőt venni, majd elindultunk Justinékhoz. Amint odaértünk majdnem elájultam. 

~Köszönöm hogy elolvastátok. Remélem tetszett! :)